Végre gipsz nélkül! – de nem vagyok valami jól….

 

12-e helyett csak tegnap, 16-án jutottam el a kórházba, így tudtam ’fuvart’ szerezni. Megröntgenezték a lábam, kb 2 órát ücsörögtem egyedül. Aztán be akartam regisztrálni az ortopédián, amikor kijelentették, hogy már túl késő van, pénteken csak 1-ig vannak jöjjek vissza hétfőn. (Még csak 12.40 volt.) Elöntött az ideg, addig egyezkedtem velük, míg másodszor is rákérdeztek a dokira, aki végre elvállalta hogy megnéz.

 

Még egy óra várakozás után végre bent voltam. Szerencsére a doki jól beszélt angolul, így könnyen megértettük egymást. Fiatal, könnyed, rendes doki volt. Levette a gipszem és jó sok tanácsot adott. Nem szükséges fizikoterápiára mennem, megmutatta milyen gyakorlatokat csináljak – azt hittem megőrülök a fájdalomtól. Mivel 4 hétig egyátalán nem hajlítottam be a térdem, a csontok közti ’folyadék’ úgymond beállt, be kell mozgatni, hogy újra funkcionáljon. Zsibbadó, nyújtó, szúró fájdalmat érzek minden alkalommal amikor tornáztatom. Pedig muszály. Alina segít, így könnyebb, mert ha nem magamnak kell csinálnom jobban bírom a fájdalmat. A lábam gyakorlatilag kék volt és ronda. A combizmom egyszerűen eltűnt, a térdem pedig be van dagadva – így jelenleg a térdem vastagabb mint a combom. Olyan mintha gumiból lenne az egész lábam, arról nem is beszélve hogy hiába sikáltam amikor hazértem, folyamatosan hámlik. Csalódott voltam, szomorú és nagyon mély depis hangulatom lett. Annyira vártam ezt a napot, hogy végre levegyék azt a fránya gipszet, de csak rosszabb lett. Ugyanúgy nem tudtam járni, fájt az egész lábam, a magassarkúimról meg továbbra is csak álmodozhatok. Még egy hónap mire teljesen rendbejön, és két hónap mire edzhetek. Ha a következő pár hónapban újra megtörténik egy ilyen baleset az maradandó sérülésekhez vezethet.

 

A tervezett ünneplés helyett csak nyavajogni és aludni akartam, de szerencsére felvidítottak a többiek. Egy kis tornáztatás után, már ki tudtam nyújtani a lábam és kb 40’-ban behajlítani. Bár bicegve, de mankó nélkül járok és még magassarkúban is megy :P (bár csak pár lépés) Este pizzát rendeltünk majd elmentünk moziba a srácokkal. A Titánok harca, 3D-ben, Nicosia premierelőadásán. Tetszett a film, jók voltak az efektek, bár nekem lapos volt a story. Valahogy áttolódott a lényeg a látványra. De végre normális nadrágot vehettem – sosem gondoltam volna hogy ennyire örülni fogok a farmernek. Már csak a készülődéstől is jobb hangulatom lett, bár bizony könyvelnem kellett, hogy az ágyhoz kötöttség nem tett jót, passzentosabb a gatyó mint 4 hete…:/ Pedig viszonylag odafigyeltem arra, hogy ne egyek sok hülyeséget. Gyenge, szomorú pillanataimban elcsábultam kekszecskére, na meg nem lehetett visszautasítani a palacsintát, sütikét sem amit a látogatók hoztak. Ez lehetett a gond… pont jókor, bikiniszezonra :/ Mondjuk kedvem sincs mutogatni a förtelmes lábamat. Pedig muszály lesz napoznom, mert lassan mindenki fekete lesz körülöttem én meg tej fehér maradok. Gosha, a lengyel lány már egyenesen afró, még a finnek is barnábbak nálam.

 

Napi fél óra szenvedés és lassan rendbe jövök. Sajnos a clubok világa továbbra is messze van, de türelmesnek kell lennem. Hétfőn még vissza kell mennem a kórházba elintézni a papírokat, mert most gyakorlatilag káosz van. Össze vissza láttak el, nem regisztráltak, hiányoznak a leletek… nevetséges mennyire hanyag stílusban végzik itt a munkájukat az emberek, ami viszont a biztosítót nem hatja meg.

 

Már csak egy hét és jön Rita!! Már alig várom hogy átölelhessem őt, hogy együtt utazzunk, bulizzunk és fürcsizzünk a tengerben!