Szóval foytatom, vártuk hogy jöjjenek még hallgatók, és jöttek is. Szép lassan összecsurgott a társaság. Csak két külföldi hallgató van a csoportban rajtam kívül, tetszett hogy érdeklődtek Magyarország iránt. Itt senkit sem sokkol a hír, ha bejelentem: a Police Collage-ban tanulok, természetesnek veszik, hogy normális ember is választ ilyen irányt, nem úgy mint otthon. Kicsit macerás mindig elmagyarázni, hogy nem, én nem rendőr leszek, hanem Pénzügyőr, ami sokban hasonlít, de nem ugyanaz! De ez a tanár könnyen vette a lapot: óra után adjam meg az elérhetőségemet, mert lenne pár üzleti, kereskedelmi ajánlata, már tudja kihez kell fordulni...:D A kedvenc kérdése: Hogy érzed magad?, amire azt a választ várja, hogy Népemre és nemzetemre büszkén! Ez egy tradícionális görög köszöntés, sokat elárul az oktatóról és a görögökről is. Cambridge-ben Phd-zett, és ahhoz képest hogy évekig tanult Anglia egyik legpatinánsabb egyetemén ugyanazzal az akcentussal töri az angolt mint minden görög. Azt hittem volna, hogy ennyi idő alatt elhagyja az ember az akcentusát, kitisztul a kiejtése, de nem. Büszke arra hogy ciprusi, büszke a szülővárosára, Limasszol-ra és nem is felejti el ezt hangsúlyozni - persze humoros formában.

Óra után lementem a kondiba, jól esett megint az edzés és még ismerkedtem is. Az egyik csoportársam is lejött az óráról, ő kezdte a beszélgetést, aranyos volt. Igazi, talpraesett, erős, hangos, temperamentumos görög nő - tetszett a stílusa. Jó volt látni, hogy azért nem olyan merevek az emberek a külföldiekkel szemben, mint ahogy azt először gondoltam. Egyszerűen csak megvan a saját világuk, baráti társaságuk, ahova így hirtelen nehéz bekerülni. És ha belegondolok mi sem foglalkoztunk otthon igazán az erasmuszos hallgatókkal. Mindenkinek kialakul a társasága, éli a kis világát és pont. De én persze szívesen ismerkedek, és nagyon örülök ha valaki kezdeményez felém. Azoknak, akik itt tanulhatnak, bizony nincs gondjuk a pénzzel. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor mondták, hogy 8.000 eurot fizetnek évente... több mint 2 millió forint csak egy évért, komoly. Így nem csoda hogy luxszusautókkal van tele a környék... De itt autója mindenkinek van, természetesnek veszik - még tőlem is mindig megkérdezik ha útbaigazítást kérek: ugye van autód? Naná, hogy nincs! Vicces volt, mikor az adaptert vettem és kiakadt a szemem az áron - mondtam, hogy én csak egy szegény diák vagyok, nekem a legolcsóbb megoldásra van szükségem. Erre megkérdezte hol tanulok, és a válaszra: Intercollage, neki gyúlt kétely a szemében. "Oda jár és sokalja ezt az összeget..." De nem kezdtem el magyarázkodni...

Tegnap este felköszöntöttük Dace-t - nagyon örült a vizipipának, egész este szívta. És fincsi volt a süti is. Végülis inkább vettünk egy tortát a cukrászdában, mert sokkal drágább lett volna megvenni minden hozzávalót, és sütöögetni, mint így. Éjfélig beszélgettünk, iszogattunk, én nagyon nem kívántam az alkoholt, csak a vodkából készült finn mentacsodát kóstoltam meg, de az is a fejembe szállt. Sokan mentek bulizni valami klubba, de mi mára tartogattuk magunkat. Sokkal jobb volt beszélgetni. Duce megmutatta a képeit. Azt tudtam, hogy szeret fotózni, de hogy igazi fotós, azt nem gondoltam volna. Nem csak kamura tanulja a reklámszakmát, hanem tényleg van hozzá tehetsége. Gyönyörű, művészi képeket mutatott. Csinál majd rólunk is egy sorozatot. Én nem vagyok az az igazi, pózolós alkat, lefagyok a gép előtt, de ilyen képeken szívesen szerepelnék. Tuija a balettről, a táncról mutatott képeket, érdekes személyiségek. Egyre inkább kezdünk mi hárman egy kisebb társaságot alkotni, a nagy eraszmuszos közösségen belül. Kialakulnak a kis körök: vannak a finnek, az Afrikaiak, a másik házból az olaszok a franciákkal mozognak együtt, meg vannak a 'régebbi diákok'. Persze még mindig van egy-két ember aki nem találta meg a társaságát, de nekem jó érzés, hogy találtam olyanokat, akik nem csak alkoholizálni akarnak állandóan, akik úgy gondolkodnak mint én. Hétvégére kirándulást szervezünk a hegyekbe. Autót bérlünk, és útra kelünk valamerre. Azért nem a tengerhez megyünk, mert még nem tudnánk fürdeni. Sok szép hely van még a szigeten, a partot majd melegben hódítjuk meg!

Déltől van órám, Buisness Communication - szerencsére csak 1,5 óra és utána beszélek Anyuékkal skype-on!!! Már olyan rég láttam őket, nagyon várom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.