Nouvo - Péntek este: hajmosás, készülődés, partytime!!

Kissé kedvetlenül indultam el ebbe a buliba, pedig minden adott volt: jó társaság, sok ember, koktélok. Az egyetem elől ingyen busz vitt minket a clubba - ez tetszett, de valahogy sántított nekem a helyzet. Lehet, hogy azért volt rossz megérzésem, mert délután beszéltünk az afrikai srácokkal, akik nem tartották sokra a helyet, de reménykedtem.

Maga a hely nagyon igényes, modern, szép volt. Mivel Jenia ott dolgozik, foglalt VIP helyünk volt, korlátlan fogyasztás, de nem ittam sokat. Inkább energiaitalt fogyasztottam, ami talán több mérget tartalmaz mint bármelyik alkoholos itóka. Sokat táncoltunk, jó kis buli volt ebből a szempontból, a légkör viszont nem tetszett. Igazug volt az afrikai srácoknak, hogy nagyon fiatalok járnak oda. Jenia is még csak 17, és gyakorlatilag azért fizetik, hogy minél több embert hozzon a helyre. Nem vagyok álszent, mi is voltunk discoban 14 évesen, de éjfélre otthon kellett lennünk - ez a hely meg éjfélkor nyitott. Összességében jól éreztem magam az erasmus-os csapattal, de nem mondanám hogy nagyon jó buli volt.

Ráadásul itthon is felidegesítettek. Visszaértünk a szállásra és persze afterparty - mint mindig. Ettünk, beszélgettünk, addig nem is volt gond míg meg nem jöttek Jimmy-ék, minősíthetetlen állapotban. Hiába szóltunk nekik nem egyszer, nem kétszer, hogy ne cigizzenek bent, ezek nem hallgattak senkire. Tudom, hogy ők itt laktak nagyon sokáig, hozzá vannak szokva, hogy azt csinálnak amit akarnak, de most mi lakunk itt! Ha akik itt laknak ki tudnak menni az erkélyre dohányozni, akkor ők miért nem? Miután 3szor szépen megkértem őket és semmi eredménye nem volt, nagyon mérges lettem és inkább bejöttem a szobába mielőtt veszekedni kezdtem volna. Lesznek még gondok az ő önkényes buliszervezéseivel, azzal, hogy számunkra idegeneket hoznak ide, disznóólat hagynak maguk után a közös helységekben, mi meg takaríthatunk utánuk - nem éppen az a fajta ember vagyok aki sokáig tűri ezt.... szerintem nem leszünk jóban. Először vicces volt a stílusa - és ha nincs magán kívül normális, értelmes srác, de már sok belőle.

Szombat - Keryneia

Még másnap reggel is éreztem magamban az indulatot, de a fáradtság meghatározóbb volt. Kb 3 óra alvás után, 9kor felkeltünk, 11re terveztük az indulást Keryneia-ba.

Az eredeti terv az volt, hogy a hegyekbe megyünk, végül összekötöttük a hegyi kirándulást és a tengert: a sziget egyik legközelebbi, északi, tengerpati városkájába utaztunk. Őszintén szólva én nem igazán vettem részt a tervezésben, mert bealudtam a többiek mellett az internetes kutatás közben. :P Ők nagyon ügyesen lefoglaltál az autót, a szobát, de ugye ez Ciprus, nem ment minden zökkenőmentesen. Taxival mentünk az autókölcsönzőhöz, ahol azonban nem volt semmi. De szó szerint. Az épület zárva, sehol senki... kezdtünk aggódni, elméletileg már kifizettük a foglalást... A csapat (Tuija, Dace, Noora, Elias és én) nagy része erős macskajajjal küzdött, nem volt kedvük begyalogolni a városközpontba így Eliasszal ketten keltünk útnak. Bementünk az információs központba, ahol telefonon kiderítettük, hogy ez az autókölcsönző már bezárt, és hogy semmilyen foglalás nincs a nevünkre. A cég legközelebbi üzlete Larnaca-ban van és ők nem tudnak semmiről. - Pedig még foglalási kódot is küldtek e-mailben. De talán még szerencsénk is volt így, mert végül jóval olcsóbban megoldottunk mindent. Átsétáltunk a határon a török oldalra, ahonnan végülis magántaxival mentünk Kyrenia-ba. Nem zavarta a taxist hogy 5en vagyunk. Mi lányok bepréseltük magunkak a hátsó ülésre és akár még integethettünk is volna a rendőröknek - akik az egyik lámpánál pont mellettünk álltak meg - nem foglalkoztak velünk. Még csak két órája hagytuk el a kolit, de már napoknak tűnt. Amíg vártunk a többiekre találtam magamnak csini napszemcsit :) visszatért a szerencsénk!

Kb 40 percet utaztunk a taxival - minden porcikánk elzsibbadt, fáradtak voltunk és nyűgösek, de mikor közeledtünk a hegyekhez minden gondunkat elfeledtük. Lenyűgöző volt, ahogy a sík terep után, mondhatni előzmény nélkül 1000 m magas hegyvonulat tárult elénk. Rácuppantunk az ablaküvegre és csak egyet lehetett hallani: wowww! Gyönyörű vidék! A város a hegyvonulat északi oldalán, rögtön a tengerparton található. Kis romantikus kikötője van, egy hatalmas középkori erődítménnyel. És a hostelünk is itt, a kikötőben volt! Szűkös kis folyosók, régi építésű házacska, de modern berendezés - nagyon szép kis hostel volt, pedig egyátalán nem volt drága. Jó, az ablakok nem a panorámára néztek, de nem is az volt a lényeg.

Délután körbesétáltunk a kikötőben, a tengerparton, este pedig lementünk egy étterembe vacsorázni. Egy csendes, régi kis helyet válsztottunk rögtön a hostel alatt.  A pincér már délután is segített eligazodni, nagyon rá akart beszélni minket hogy az ő éttermüket válasszuk, ugyanakkor kedves volt, nem tolakodó, így mikor felajánlotta, hogy egy üveg borra a ház vendégei vagyunk, elfogadtuk az ajánlatát. Gyér, romantikus világítás, francia sanzonok... nagyon kellemes légköre volt a helynek.Török mezét rendeltünk előételnek, több mint 12 különböző ciprusi török ételből hoztak kóstolót salátával, kenyérrel. Volt közte 3 féle hal, caciki, bab, borsó, cukkini, olivabogyó, krumpli, csípős húspástétom, humusz, sajttekercs, sajtpite... mindegyik más volt, de mindegyik finom! Főfogásnak én halat kértem, a kicsike beterítette az egész tányért, nagyon guszta volt! Sültkrumplival tálalták, amit ugye én nem szeretek, de nem is bírtam volna megenni. Már a meze után úgy éreztem tele vagyok, de nem hagytam cserbe a halacskámat! Anyu nagyon elégedett lett volna ha látja mennyit eszek - szinte minden elfogyott. Desszertnek valami édes szósszal átitatott piskótát hoztak, megkóstoltam, de nekem túl édes volt. Több mint 2 és fél órás kis vacsoránk végén úgy éreztem nem bírok felállni. Sétáltunk egy kicsit, aztán még kártyáztunk éjfélig. Vasárnap reggel a többiek reggeliztek az egyik étteremben, én csak egy chapucchinora vágytam, semmi nem fért volna belém. Délben kellett kijelentkeznünk a szobából, addig felmentünk az erődítménybe.

Még a keresztes lovagok idején épült, hatalmas vár, vastag zömök falakkal, kis ablakokkal és csodálatos kilátással a kikötőre és az öbölre. A belső udvarban pálmafák, egy kis kávézó, lenyűgöző építmény. Sajnáltam, hogy nem maradhattunk még tovább, szépen sütött a nap, meleg volt, csak a füdés hiányzott. Kijelentkezés után még mindeképp fel akartunk menni a várba, ami a hegyekben volt, egészen közel. Elias megállapodott egy taxissal, hogy felvisz minket, megvár, aztán hazavisz Nicosiába. Sajnos így csak 1 óránk volt körbenézni, de így volt a legpraktikusabb.

Ez a vár is a keresztesek idején épült, fénykorában igazi mesebeli vár volt, olyan amilyennek Hamupipőke vagy Hófehérke várát ábrázolják. A taxi kb negyed óra alatt, komoly szerpentinen vitt fel minket - újra elhangzott a mondat: nagyon nagy szerencse hogy nem bérelt autóval jöttünk. Útközben láttunk egy laktanyát is, gyakorlópáyával. A bejáratánál hatalmas, marcona katonát ábrázoló szobor állt - a törökök tényleg nem viccelnek. A hegy különböző ormain is hatalmas katonaszobrok álltak, a legnagyobb a két zászló mellett, mintha azt üzzennék: figyelünk, mindent a kezünkben tartunk. Mindenütt egymás melett áll a török és a fordított színeket használó ciprusi török zászló. Gyakran látni katonákat, kicsinek nem mondható csúzlikkal felszerelve. A két nép ellentétét mindenhol érezni. Még a görög információs irodában, mikor megkérdeztük a hölgyet mit tud mondani a másik oldalon való közlekedésről, nagyon indulatos lett. Ők nem tudnak semmit mondani arrról a részről, de jobb ha nem is megyünk oda, senki sem segíthet nekünk ha bajba kerülünk... Pedig mint túristát ugyanolyan szívesen fogadnak minket mint ezen az oldalaon, sőt még talán kedvesebbek is. Nem érezni sehol azt a gőgöt, túlzott büszkeséget ami a legtöbb ciprusi görögből árad. Előzékenyek, segítőkészek és egyátalán nem akartak minden ok nélkül bántani, vagy elrabolni minket. Azt viszont furcsállottuk, hogy több helyen láttunk az Európai Unió által finanszírozott építkezéseket, befektetéseket. Törökország be akar lépni az Unióba és a felzárkózáshoz nekünk is sok pénzt adtak, de ez egy külön állam. Ha egyetlen országnak sincs diplomáciai kapcsolata velük, akkor hogy kerül ide az Unió pénze? Majd utánanézek, érdekes ez a politikai helyzet.

De visszatérve a várhoz, sajnos csak egy óránk volt szétnézni. Rengeteg lépcsőt másztunk meg mire felértünk a legmagasabb pontra, 732m-re.

Duce folyamatosan fényképezett, egyszerűen nem lehetett betelni a látvánnyal. Már a vár aljából is lenyűgöző volt a tengerpart, a város panorámája, de fentről szinte az egyész északi partot végig lehetett kísérni. Szerncsére kissé felhős volt az ég, így nem volt nagyon meleg - a nyári melegben biztos nem tudtunk volna megmászni ennyi lépcsőt ennyi idő alatt. El sem tudom képzelni hogyan tudták ezt megépíteni a középkorban. Felmenni is elég volt, nemhogy súlyt vinni! Tényleg csodálatos hely! Friss, tiszta levegő, hegyvonulat, tengerpart és gyönyörű víz amíg a szem ellát - úgy éreztük miénk az egész világ!

Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, Ciprus egyszerűen csodás. Már alig várom a következő utazást. 14-én az egyetem szervezésében utazunk Limassolba a tavaszi fesztiválra. Tengerpart, őrült karnevál, rengeteg ember... nagyon szerencsésnek érzem magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.