Úgy elszaladt felettem ez a pár nap, hogy szinte észre sem vettem.

A kirándulás után szükségem volt egy kis pihenőre. Hétfőn nincs órám, így sokáig aludhattam, volt időm főzőcslézni is. El kellett volna mennem pár helyre, de olyan fáradt, nyomott hangulatom volt, hogy mindent mellőztem. Egész nap esett az eső, szürkeség volt és hideg, így nem volt kedvem kimozdulni. Este erőt vettem magamon, gondoltam egy kis mozgás túllendít a rossz közérzeten, így elmentem a Hip-Hop órára. Na, tévedtem, egyátalán nem segített rajtam, sőt rájöttem hogy belőlem hiányzik a 'miva Haver?' életérzés. Nem mondanám hogy szörnyű voltam, de nem ment a dolog. Szerintem az alapvető probléma ott volt, hogy nagyon gyorsan haladt a tanár. A csoport nagy része táncot tanul a suliban, többen Tuija balettórájára járnak, így én a kis 0 km-emmel nem tudtam nagyot villantani. Nekik persze nem volt gyors, így én sem szóltam semmit, de már alig vártam hogy leteljen az az egy óra. Soha többet nem megyek oda!! Ráadásul nem egy 'hp' volt a csoportban, az egyik eltorzított, magas hangon nyávogott, a másik meg úgy rázta magát, hogy majd szétesett. Na ez nem az én terepem.

Tegnap végre bejelentkeztem a könyvtárba és a tankönyveimet is megvettem. Az otthoni árakhoz képest nagyon drágák voltak, de csak azokat vettem meg, amik nagyon fontosak. Voltam kondiban is, nagyon jó volt átmozgatni magam és sokat nyújtottam is. Sajnos a lábam még mindig fáj, nem tudom mi történhetett vele, de már nagyon rég óta húzódik a dolog. Úgy tűnik a pihentetés, kencézés nem segített, így most nyújtom és kencézem. Csak azért fáj :/ Este elővettem a friss, ropogós, vadonatúj könyvemet, és kapaszkodjatok meg: tanultam. Nagyon nehezen vettem rá magam, mert olyan érzésem van az új helyen, új országban, mintha nyaralnék, de sajnos nem. Lefordítottam a papírokat amiket kiadott a nemzetközi jog tanárnő, rákerestem a részletekre angolul és magyarul is, kb 3 órán át tartott a dolog és még a könyvet el sem olvastam... jajj. Tényleg nagyon nehéz ez a tárgy. Félidőben megnéztem milyen tárgyat vehetnék fel helyette, de nincs választási lehetőségem. Nem mehetek úgy haza, hogy megtanultam hivatalos levelet írni, meg pl a pilates alapjait. Azért vagyok itt hogy tanuljak valami hasznosat is, amit tényleg tudok majd használni, így folytattam a tanulást.

Reggel nagyon féltem a nemzetközi jogtól, nem is igazi félelem volt ez, hanem egy kis szorongás, hogy mi lesz ha nem megy? Mi lesz ha nem tudom felvenni a ritmust? De meglepetésemre szinte mindent értettem az órából. Sokkal jobb volt mint az első órán, megnyugodtam. De persze ez nem azt jelenti, hogy bármivel is kevesebbet kellene foglalkoznom ezzel a tárggyal, mint ahogy azt eredetileg gondoltam, sőt. Következő héten prezentálnunk kell egy-egy meghatározott nemzetközi kereskedelmi jogi ügyet és az arról írt cikkeket. Én az Eu 'banánrezsim problémáját' kaptam. Tudom, ez most nem sokat mond, de ha nem baj nem fejtem ki pontosan. A lényeg, hogy azon túl, hogy utána kell néznem egy csomó dolognak, kaptam egy hatalmas könyvet is a tanárnőtől, hogy azt olvassam át, abban találom az ügyhöz kapcsolódó jogi hátteret. El sem merem képzelni mekkora lehet a másik könyv amit kijelölt még mellé - az csak a könyvtárban van. Szóval a szabadidőmet a könyvtárban fogom tölteni. Ráadásul angolul kell prezentálnom egy csomó új kifejezéssel megtűzdelve. A prezentálástól nem félek, csak azért szakmai angolt? Ha ezen az órán nem fog fejlődni a nyelvtudásom, akkor sehol. De szerencsére a tanárnő nagyon segítőkész. Mikor ideadta a könyvet váltottunk pár szót, mondta hogy ne féljek, mert főként az otthoni munkán van a hangsúly, így csak tanulnom kell. (Na köszi.) De a lényeg az, hogy megnyugodtam, és belevágok.

Délután még visszamentünk kondizni, beszélgettem a segítő sráccal, összeállítunk egy kis programot nekem, hogy szépen felkészüljek az otthoni kihívásokra. Megmutatja hogyan használjam helyesen a gépeket és hogy melyik gyakorlatok a legjobbak. :D Szóval Anyu, nem kell izgulnod a tesi miatt.

Valaki hiányolta a flörtölős story-kat... mesélek valamit, ami nem éppen flört, de bemutatja miért is hiányoznak ezek a történetek. Ma az ebédlőben kint választottam helyet magamnak, volt egy fél óra szünetem, élveztem a napsütést, a kis ebédemet (amit még tegnap csomagoltam magamnak nagyon ügyesen). :) Ekkor elhaladt mellettem egy ciprióta fiútársaság. Az egyikőjük egy perce szállt ki egy Audiból, úgy néztek rám, mint egy friss husira - persze a lehető legnagyobb önteltséggel. Kb 10m-re ültek le, az Audis srác folyamatosan figyelt. Nem vagyok az a szégyenlős alkat, de még ilyen messziről is zavarba tudott hozni. Úgy ültek ott, mint akik a világ urai, sütött róluk, hogy bármit, bármikor megvehetnek és hogy bármit megkapnak amit csak akarnak. Mikor indulnom kellett inkább átvágtam az ebédlőn, csak hogy ne kelljen mellettük elmennem. Nagyon kellemetlen volt, pedig szerintem ő csajozásnak szánta a dolgot. Na ilyen alakokkal van tele a suli, hogyan ismerkedjen így az ember? Sajnos egy kicsit el vannak tévedve ezek a gyerekek, ami az értékrendet illeti. Az Uniós csatlakozás óta egy réteg szépen meggazdagodott, többnyire az ő gyerekeik járnak ebbe a suliba. Mindennapi látvány, hogy egy velem egy-idős gyerek egy kétszeményes sport Mazdából vagy Audiból száll ki. De nagyon kedvelik a hatalmas terepjárókat is. Az csak egy dolog, hogy itt mindenkinek van autója, de miért kell nagyzolni? Ushe, az egyik afrikai srác mondott egy jó hasonlatot: olyanok itt az emberek, mint a gyerekek, akik új játékot kaptak. Ez a játék a pénz, amit még nagyon nem tudnak kezelni. Csak mutogatják a csillogó, fényes, drága cuccaikat és élvezik, hogy megengedhetik maguknak, és azt, hogy van mit mutogatniuk. Rettenetesen beképzeltek, rátartiak. Ezekkel az emberekkel nem szívesen ismerkedik az ember. Persze vannak kedves, normális fiatalok is köztük, nem mindeki ilyen, de a többség szörnyű. Állítólag ez csak Nicosiára jellemző - szerintem erre utalt a taxisofőr is az érkezésemkor, akkor még nem értettem mire mondja, hogy Nicosia egy külön világ.

Én maradok olyan kis optimista, mint mindig, és remélem hogy megismerek majd egy két normális helyit is a suliban. Az első két hét mérlege nem valami jó, eddig hat cipriótával beszélgettem összesen - persze itt nem számoltam a hivatalos dolgokat, csak a barátkozásokat. Mindenki külföldi körülöttem, ami persze nem gond, csak azért furcsállom egy kicsit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.