Tegnap nem volt már erőm írni. De talán jobb is, mert túl nagy volt a sokk... mára már tisztábban látom a dolgokat.

A reptérről busszal jöttem át Nicosiába, utána pedig taxival az Egyetemre. Szerencsésen el tudtam intézni mindent. A koordinátor nagyon rendes volt. Megmutatta az egyetem épületét, mondanom sem kell, hogy egy labirintusnak tűnt elsőre. Fura, mert kis, szűk folyosóik vannak.

Szóval miután aláírtam a papírokat elhoztak kocsival a szállásra. Olyan fáradt voltam hogy állva el tudtam volna aludni, de mikor megláttam a szállást leülni sem volt kedvem. 3 órán keresztül takarítottam, mert bár fel volt söpörve a padló, az asztalokon, a szekrényben szörnyű állapotok uralkodtak. Na akkor nagyon el voltam keseredve. Őszintén szólva ennyi pénzért sokkal jobbat vártam. Nincs vele gond különösebben, 1 egyszerű koli, csak lehetne többet takarítani a közös helységeket... Minden szobának külön fürdője van, azok egész jók. Van egy közös nappali és közös konyha. Mi a harmadikon lakunk, a felettünk lévő emelet ugyanígy van berendezve és ennyi az egész. A lenti szintek nem tartoznak a kolihoz.

Takarítás után lementem a boltba, mert arra sem számítottam, hogy nem fűtenek. 14 fokban, akármennyire tavaszias is az idő mi még vastagon fűtenénk otthon. És persze itt is fűtenek mindenhol, csak a koli nem foglalkozik ilyesmivel. Elméletileg a szobákhoz jár hősugárző, de az enyémből "véletlenül" hiányzott.Vettem takarót, kispárnát szóval egész szép kis összeget otthagytam, de ezek nélkül megfagytam volna éjszaka!

Megismerkedtem a lakótársakkal is, nagyon vegyes a társaság. Egész sok Finn van, lettek, dél-afrikaiak, páran Zimbabwe-ből, Kenyából, Spanyolországból... és még csak azokkal találkoztam akik itt laknak. Megbeszéltük hogy este lemegyünk az egyik clubba, de bealudtam mire indultunk volna. Ahhoz képest hogy csak 1 órát aludtam korán felébredtem. 8kor kipattant a szemem, lassan összeszedtem magam, de mivel még 10kor mindenki más aludt nem tudtam megkérdezni hogy juthatok el az Egyetemre. Nyakamba vettem a várost és kicsit megérzés, kicsit a tegnapi emlékek alapjánegész könnyen odataláltam. Megint ügyintézés: panaszkodtam, hogy nem elég erős a net a szobámban, na meg hogy meg lehet fagyni a hidegben, de mindenre csak együttérzően bólogatott Harris. Ő a szálláskoordinátor. Hát igazi görög: "jó, persze elintézem" - aztán meg semmi. Ahogy mesélték, ha gond van ígéri hogy 1 órán belül megoldja! és lesz belől kb 3-4 nap. De ez Ciprus.

Mikor először hallottam a reptéri kávéházban a panaszkodó pincértől, hogy "It's Cyprus." még nem igazán értettem... lassan kezdem átlátni a dolgokat. Mindenre csak legyintenek, nem sietnek el semmilyen munkát. Ezt talán a szerdai pihenő bizonyítja a legjobban. Szerda délután nincsenek nyitva a boltok, különösebb ok nincs - egyszerűen csak pihennek a hét közepén.

Nagyon jó hogy egy héttel a szemeszter kezdete előtt érkeztem. Át kell állni erre a világra, megszokni a helyieket, a pénz kezelését, hogy csak angolt használhatsz... Őszintén megvallom tegnap magányosnak éreztem magam. Sokat segített, hogy tudtam beszélni Anyaékkal, a lányokkal. A mai nap már sokkal jobb volt! Délután 5en elmentünk sétálni, bejártuk a környéket, vettem kaját, vacsiztunk aztán még összeültünk egy filmre. Jó volt így.

A város tele van tipikus görög jegyekkel, egyszintes, kis házak, mély tetővel vagy tető nélkül. Na meg mindenhol narancs és citromfák vannak, rogyásig ehető, lédús gyümölccsel. De tényleg minden udvarban! És mindnek más az íze - kipróbáltunk párat. :P Fura, hogy azt hinné az ember ezek a gyümölcsök csak igazán melegben érnek, pedig nem. Kabátban, átfázva szedtük az érett citromot a fáról. A két lett lány rengeteg infót ad a városról, a helyiekről, mit - hol érdemes stb. Elintéztem, hogy mikor ők hazamennek 31én átköltözhessek az ő szobájukba. Az a szoba jóval kissebb, nem tűnik olyan üresnek, könnyebben felfűthető és jobb a net. Harris nem nagyon akarta megengedni, de addig kérdeztem, hogy biztos nem lehetne megoldani valahogy,  hogy beleegyezett. Félt hogy nagyon elégedetlen vagyok, amiben van is valami :P persze közel sem annyira mint ahogy azt előadtam, de a lényeg hogy belement.

Ha minden igaz a szobatársam 28-án érkezik. Ő egy finn lány, Tuija. Még egy facebook-os bejegyzésemre reagált, megszerveztük hogy egy szobában legyünk. És végre sosem leszek egyedül! Túlságosan is közzösségi ember vagyok, nem bírom sokáig egyedül, főleg ilyen helyzetben. Még jó hogy nem lakásba mentem lakni - nem lenne buli a dolog.

Mára talán ennyi, még terveztük hogy társasjátékozunk. Holnap megírok egy az angol tesztet, az alapján besorolnak egy csoportba. Ha van lehetőségem ingyen fejleszteni a nyelvtudásom, miért ne? És holnap lesz az első Erasmus party is! Valaholva a belvárosba megyünk, az Itaki klubba. Fix áras beugró és annyit iszik az ember, amennyi belefér. Meg kell innom jó pár koktélt, hogy megérje, én szegény...:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.