Limassol gyönyörű volt, bár a hétvége nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük. Hirtelen ötlettől vezérelve előre hoztuk a bulit péntekre, így szombat ’reggel’ 12-kor nagyon fáradtan készülődtünk az utazásra. Sokkal jobb lett volna ha elhalasztjuk a dolgot, de a csapat egy része nagyon menni akart, és senki nem akart egyedül maradni itthon. Életet leheltünk az egyik finn lányba, szegénykém csak egy órát aludt és még nem is volt egészen józan, de sikerült nagy nehezen felébreszteni őt és útra keltünk.

A buszút nevetségesen hosszú volt. 71 km-t több mint 2 óra alatt tettünk meg, és bár végig aludtunk, nem tett jót a rázós út. Mindenki nagyon fáradt volt. Természetesen nem találtuk meg a Hostelt túl könnyen. Sokáig bojongtunk a városban, mire rátaláltunk, de egyszerűen szörnyű volt az a hely! Se fény, se levegő, amint beléptünk az ajtón fordultunk is vissza. 5 Euróval többért akár hotelben is tölthetjük az éjszakát, amiben benne van a reggeli is. Így inkább fogtunk egy taxit és kimentünk a hotelnegyedbe. Volt egy másik szállás amit kinéztünk a neten. Természetesen ez sem találtuk meg valami könnyen. A taxisoför egy árva kukkot sem értett angolul, tőlünk kérdezgette merre menjen, pedig megmutattuk neki a címet. Mindenre azt válaszolta, ’Doxy! Doxy!’- OK! OK!. Végül kirakott minket egy 5 csillagos szálloda előtt, aminek ugyanaz volt a neve mint a mi szállodánk utcacíme. Gyorsan kifizettük őt, aztán épp hívni akartunk egy másik taxit, amikor felnéztem, ’Mi is a szálloda neve? Oda nézzetek!! ’ Az utca másik oldalán pár száz méterre volt a mi helyünk! Mindenki hangos nevetésben tört ki, csak a ugrásra készen várakozó liftesfiú nem értette a dolgot.

De persze végül itt is gondok adódtak. Már csak nevetni tudtunk, hogy nem jön össze semmi elsőre. Ebben a hotelben csak előfoglalással kaphattunk volna szobát, pedig olyan szép hely volt, és olcsó – gondolom azért mert egy éjszakára nem lehet szobát foglalni. Viszont a recepciós ajánlott egy másik helyet, nem messze. 1,5 km séta után megtaláltuk a szállodát. Már este 6 óra múlt, egész nap bojongtunk, már azt tervezgettük hogy megyünk haza, de szerencsére itt kaptunk szobát, reggelivel, jó áron. Beléptünk a szobába, és mi ütötte meg a szemem? Kád… alig vártam, hogy elmerüljek egy kád forró vízben!! Bevittem a telefonjaimat, és csak relaxáltam. Felhívtan Anyut, fél órát beszélgettünk, teljesen feltöltödtem. Készen álltam az újabb bulira, de a többiek leszavazták az ötletemet. Túl fáradtak voltak, így csak vacsorázni mentünk ki egy közeli étterembe. Így is éjfél után kerültünk ágyba.

Másnap reggel egy kiadós, fincsi reggeli várt minket. Egész napra teleettük magunkat: tojás, sonka, virsli, sajtok, pirítós, jam, joghut, gyümölcssali… kicsit pihentünk a nyugágyakon, élveztük ahogy felmelegít a nap, majd  kimentünk sétálni a tengerpartra… gyönyörű volt, bár kicsit szeles. Hiányzott a verőfényes napsütés és a fürdőruhás túristatömeg, de így legalább nyugis volt a környék. A hazautat is végigaludtam, így egész gyorsnak tűnt.

Ezen a héten eddig csak tanultam és edzettem. Akár be is költözhetnék a könyvtárba, úgyis folyton ott vagyok. De már ott is vannak barátaim, így könnyebb. Sokszor találkozok a csoportásaimmal és új arcokat is megismerek. Tetszik, hogy egyre könnyebben veszem a jogi szaknyelvet, érzem, hogy fejlődök és érdemes folytatni. Ma megkaptuk a ’félidős’ esszéfeladatot nemzetközi kereskedelmi jogból. Kritikai tanulmányt kell írni egy most aktuális ciprusi ügyről, ami most zárult le az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. A tanárnő kiadott egy csomó anyagot, kapcsolódó ügyeket, könyvcímeket amiket fel kell használnunk. Én csak fogtam a fejem: „kellett ez nekem?!” A kedvenc mondaton tőle: ’Tudom, hogy a rendelkezésre álló 5 hét elég kevés, mert ugye ez egy nehéz feladat, de siessenek! Végülis ez a félidős vizsgájuk.’ Hát én valahogy egy igazi vizsgának jobban örültem volna. Ott előttem van az anyag, leülök megtanulom és kész. Ehelyett hosszú és kegyetlen napokat tölthetek a könyvtárban. Persze, biztos lesz eredménye a befektetett munkának, de szívesebben süttetném a hasam a napon, egy jó könyvvel a kezemben. Tényleg, kéne egy új regényt is vennem. Esténkén olvasni szoktam elalvás előtt, így nagyon gyorsan végeztem a magyar könyvemmel. Én buta csak egyet hoztam. Persze nem volt sok választásom, mert 20 kilóba nem volt könnyű beleférni.

Összegezve tehát jól vagyok. Újabb és újabb embereket ismerek meg, továbbra is jól érzem magam az Olive Halls lakóival, Tuijával, Dace-val, bár nagyon-nagyon mások vagyunk. Alapvetően a személyiségünk különbözik. Nincs velük semmi baj. Jól megvagyunk, de a saját utamat járom, ami gyakran találkozik az övékkel… de ez közel sem egy közös út…

Szombaton paintballozni megyünk!! ESA szervezésű esemény, kis csapatunk a többi egyetem erasmusos hallgatóival szemben fog harcolni. Legyőzünk mindenkit az tuti!! :D Vagy legalábbis szép zöld foltokat szerzünk! :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.