Bizony szerencsém lett!! Nagyon jó napom volt csütörtökön!

Reggel kissé félve és nagyon fáradtan mentem el a Bíróságlátogatásra. Szerda éjjel természetesen Ithaki-party volt, és megint ide jöttek afterpartyzni. Azt hittem megőrülök, mikor hajnal négykor arra ébredtem, hogy Jimmy ordítja az utcán, hogy az Olive Halls-ban, a harmadikon lesz a buli. Bömböltették a zenét, nem bírtam visszaadulni. Nagyon ideges lettem, azon gondolkodtam kimegyek, széthúzom az erősítőt és eldobom az erkélyről, de végül csak telefonáltam. Kb 3 percig ordítottam Jimmyvel a telefonban,hogy mi a fenét képzel magáról, hogy nem elég, hogy itt buliznak annak ellenére, hogy megmondtuk hogy ne jöjjenek ide még ordítozik is. És erre mit kérdezett? 'Mit akarsz, mit csináljak?' - 'húzzatok el innét a ...' Persze nem mentek el, de bezárták az konyhaajtót és lehalkították a zenét. Ezek után persze az idegtől nem bírtam elaludni...

Na és ugye kicsit izgultam is reggel, nem is tudtam kik lesznek ott, hova megyünk pontosan, kit kell keresnem. De azt legalább tudtam honnan indulunk. Szerencsére sok ismerős arc fogadott: a csoporttársaim, Alina (az Erasmus koordinátor - kiderült, hogy fiatalabb mint én, elsőéves a jogon és mégis ilyen felelősségteljes feladatot bíznak rá. Biztos jó ismerősei vannak.) és ott volt pár lány is az egyik óráról, akikkel már egyszer együtt kávéztunk. Hozzájuk csapódtam, nagyon aranyosak, befogadóak. És ott volt egy srác is, akit először csak furcsa szemekkel vizslattam 'én ismerem őt valahonnan…’ elég sok időbe tellet, mire rájöttem hogy ő Harry, a jogász hallgató akivel a második héten beszéltem a Brickyardban. Ő nem felejtett el, egész sokat beszélgettünk a nap folyamán. A kirándulás alapvetően nem volt valami izgalmas - megnéztük hol kezdődik el egy ügy, megmutatták a különböző szakbíróságokat és beültünk egy meghallgatásra. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy bár kábítószerrel való visszaélés és hivatalos személy elleni erőszak volt a vád, a gyanusítottak össze vissza kóricáltak. Se egy bilincs, se egy rendőr mellettük. Egész sokan voltunk, így a tömegben bármikor elmehettek volna. Mikor megkérdeztem a tanáromat erről, azt válaszolta, hogy nagyon igazam van, sokszor le is lépnek a gyanusítottak. És hogy Cipruson a rendőrök sokszor járnak civilben, most is volt mellettük rendőr. (Csak gondolom jól álcázta magát.) Meglátogattuk a Legfelsőbb Bíróság épületét, és a végén meghallgattuk az egyik bíra előadását a ciprusi bírósági rendszerről. Ez az bemutató egész jó volt, és sok fontos információt kaptam, amiket majd a tanulmányban felhasználatok. Az egész kirándulásban leginkább a közösség tetszett. Végre értelmes, normális, de mégis humoros, vicces emberek között lehettem és nem csak unalmasan buliimádó, nagyképű srácok között. Megkaptam a nap végén a 'Law Society' elérhetőségét, szerintem járni fogok a gyűléseikre.

Gyors ebéd után már rohantam is az órámra. Jól éreztem magam a lányok között, beszélgetve, csicseregve. Örülök, hogy ezeken a jogi extra programokon megismerhetek új embereket is, akiknek hasonló az értékrendje mint nekem.

Este én főztem a csütörtöki vacsit. Mustáros csirkét csináltam rizzsel, friss salátával, tartal mártással. Nagyon fincsi volt. A fiúk hoztak fagyit és zselét desszertnek, a lányok pedig összedobtak még egy kis palacsintát is. Hajnal kettőig ettünk, beszélgettünk. Jó kis este volt, bár nem valami egészséges egyszerre ilyen sokat enni. Ma egyész nap tele voltam, gondolni sem bírok az evésre, csak iszok folyamatosan.

Suli után kicsit még tanultam, kiültünk a tetőre a csajokkal egy kicsit, hogy átmelegítsen a napocska. Aztán visszamentem a suliba netezni, mert csak ott használható a skype. Gyorsan elszaladt a nap, mégis fáradt vagyok. A hétvégét Limassolban töltjük. Körbenézünk, lesz egy táncelőadás amit Tuija meg akar nézni, este bulizunk és másnap jó kis reggeli és séta után jövünk haza. Már nagyon vágyódom a tengerhez. Bár még nem lehet fürdeni, de semmihez sem lehet hasonlítani a tengerparti sétát, azt az érzést, mikor elragad a tenger végtelensége… Olyankor érzem csak igazán mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, hogy egy ilyen gyönyörű országban tanulhatok. Sajnos Nicosia vadsága és személytelensége néha kicsit elrontja ezt a képet. Amikor lelassul az élet, tanulni kell és beáll a mókuskerék könnyen elfeledi az ember, hogy milyen különleges helyzetben van. Örülök, hogy jön a jó idő, az igazi meleg és végre többet kirándulunk majd. Jó, eddig is mentünk , nem panaszkodok, de többnyire nem a tengerhez.

Mostanság sokat kell hajtanom. Sok a tanulnivaló és elkezdtem szervezni a hivatalos kapcsolataimat is. Nagyon oda kell figyelnem, jönnek a ’zh’- k, ügyesen össze kell szerveznem mindent. De valahogy sokkal jobban érzem magam, ha van egy kis nyomás rajtam. Sokkal többre vagyok képes, ha sok a tennivalóm, mintha csak ímmel-ámmal van kötelezettségem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.