Az előző héten egy perc nyugtom sem volt leülni és összeszedetten megírni a blogot. Meg is kaptam az égi jelet, hogy lassítanom kell…

 A hétvégi Paintball háború nagyon jó volt! Nagyon élveztem, bár elég deffenzívek voltak a lányok. Csak rejtőztek és várták, hogy levadásszák őket a fiúk. Rám azt mondták agresszíven játszom. Folyton mozogtam, így sokszor én voltam az első, aki meghalt közülünk. De sikerült megritkítani az ellenség sorait.:P Este partyval zártuk a hetet, jól éreztem magam.

Találkoztam a kondiban egy sportmanagementet tanuló sráccal, aki felajánlotta, hogy elmehetek a Taekwondo edzésükre, ha van kedvem. És ő mutatta meg azt is, hol van a legközelebbi sportpálya. Így szerdán elmentem verekedni. 30 éves, pocakos pasikkal edzettem, harmad olyan erős edzés sem volt, mint az otthoni, de a technika miatt érdekes és hasznos.

Egész héten lázasan készültem a hétvégi bulikirándulásra, de hiába… történt egy kis baleset…

Pénteken nem volt valami jó kedvem, komor voltam és olyan kis nyomott. Mikor hazaértem az órámról felmentem egy kicsit a tetőre, hogy felmelegítsen a napocska, de jöttek a felhők… szép, még ez sem megy. „Ez nem az én napom” – gondoltam. A többiek kérdezték megyek –e velük a kondiba. Úgy voltam egész nap, hogy ezt a napot kihagyom, nincs kedvem, de mivel ilyen kedvetlen voltam gondoltam majd egy kis mozgás feldob. Abban igazam volt, hogy jó kis edzést csináltam. Kardio, erősítés, kalóriégetés, és a végén nyújtás. Csak a szokásos nyújtó program. Feltettem az egyik lábam az egyik gépre, de elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Sajnos nem volt elég hely csak simán elesni, így a tartó lábamra nagyobb terhelés került, amit nem bírt a térdem és kiugrott. Rajtam volt a térdvédő, de a térdkalácsom rossz helyen maradt, nem ugrott vissza. Csak sikítani tudtam a fájdalomtól, de ugye nem nyúlhattunk hozzá, mert ahhoz orvos kell. Kiabáltam, hogy hívják azonnal a mentőket, szörnyű látvány volt. Nem tudtam mozgatni a lábam. 4 fiú nagy nehezen, fix helyzetben tartva a lábamat kivitt egy kanapéra, hoztak jó sok jeget és vártuk a mentőket. Csak ordítani bírtam a fájdalomtól, hárman tartották a lábam, hogy ne mozogjon, én meg csak szenvedtem. Az egyik srác mondta, hogy vele már történt ilyen, tényleg tudta mit kell tenni. Jéggel hűtötték a térdemet, de folyamatosan fájt. Szerencsére nem kaptam sokkot, végig kontroláltam magam, bár nagyon jó hogy nem értenek magyarul…

Nagyon hosszúnak tűnt mire kiért a mentő. Azt reméltem, hogy a mentőorvos visszarakja a térdem és megszűnik a fájdalom, de nem. Csak egy ápoló jött a mentővel – épp beteget szállítottak haza, és ők voltak a legközelebb mikor jött a riasztás. Egyenesen tanácstalanok voltak mit csináljanak, a srác aki tapasztalt volt a dologban többet segített mint ők, ő mondta mit csináljanak. Összeszaladt az egész egyetemi vezetőség. Az Erasmus Igazgató, a Sportfelelős, a Studen’s Affairs vezetője, nagyon aggódtak. Tuiját hívtuk, hogy hozza a papírokat és hogy mellettem legyen. Tolókocsival kivittek a mentőhöz, de a sok autó és a korlátok miatt még meg sem tudtuk közelíteni a mentőautót. Végül kiütötték az egyik korlátoszlopot. Sokáig szerencsétkenkedtek hogyan rögzítsék a lábam. Tudom, nem voltam épp könnyű eset, és nekik csak egy újabb beteg, de a Vészhelyzetben mindig olyan olajozottnak tűnt minden, itt meg sokszor csak tanakodtak. Bár az is biztos, hogy a fájdalomtól én minden percet sokszorosan éltem meg… A mentőben egész jót beszélgettem az ápolóval. Végig viccelődtem, mert mindenki olyan riadt volt végig körülöttem, hogy muszáj volt oldanom a hangulatot. A kórházban úgy kezeltek az orvosok mint egy darab húst az asztalon, Tudom, hogy ők nem személyeskedhetnek, de azért én csak köszönnék… jó sokan megnézték a térdem mire hoztak egy orvost aki visszarakta… nem volt kellemes és nem szűnt meg a fájdalom, bár már tudtam kicsit mozgatni a lábam, és nem kellett ugyanabban a helyzetben tartani. Kaptam egy fincsi fájdalomcsillapítót a popómba, aztán elvittek röntgenre. Két felvételt csináltak, a másodikat már az ortopédus. Azt hittem nem lesz semmi komoly, csak bekötözik, de mikor elköszöntem kétértelműen válaszolt: ’még nem végeztünk…’ Áttoltak egy másik terembe, ekkor eszméltem: gipsz? Neeeee!!!

Merevítő gipszet kötöztek hátulról a lábamhoz, combtőtől a bokámig… na ekkor akadtam ki… nem sírtam, csak a könnyeim potyogtak az idegtől… 2 hét ezzel a gipsszel, aztán 2 hét egy kissebbel, és utána fizikoterápia. De nem edzhetek egy jó darbig. És a későbbiekben sem nyújthatok majd sokat, mert az gyengíti a szalagokat.L A kórházban egyedül a dokimat bírtam, ő tényleg rendes volt és vicces. A Sportfelelős és Tuija volt mellettem végig, hazahoztak kocsival és a srácok felhoztak a lépcsőn. Szép sorban jött mindenki meglátogatni – ’Akkor nem jössz velünk Aiya Napába?’ Hát nem… de csináltunk egy kis rögtönzött házibilit, Ambulance Party! Az Erasmus Hause lakói is átjöttek meglátogatni, egész sokan lettünk. Így öltöztem.... :D

Egy kis vodka, csak a fájdalom ellen, és máris jobban éreztem magam. :D Jól esett, hogy jöttek, és így nem volt időm sajnálni magam, azon gondolkodni miért is történt. Erre nincs magyarázat. Nem csináltam semmi újat, durvát vagy szokatlant. Egyszerűen csak megtörtént. Eddig is voltak gondok a térdemmel, csak nem ennyire komoly. Ahogy a doki mondta fél centivel genetikailag kintebb van a térdkalácsom a kelleténél, nem valami erősek a szalagok, ez tesz hajlamossá az efféle balesetekre. (Sok kép készült, a 'buliban' majd töltök még fel mikor megkapom őket Dace-tól. Ott látni az egész szép gipszemet.)

Most lesz időm szépen megírni a tanulmányt, az esszéket, és persze a blog frissítésére is több időm lesz. Ja, és átköltöztetnek egy hónapra egy olyan hostelbe, ahol van lift, mert itt elég nehéz lenne megoldani a lépcsőzést. Ma reggel a lányok hoztak nekem mankót a gyógyszertárból, így egész jól tudok közlekedni…

Szóval nem kell aggódni, jól vagyok. Semmim sem tört el, egyben vagyok. Úgy tűnik kicsit vissza kell vennem a tempóból. Hiszem, hogy Istenkém egy sokkal súlyosabb bajtól óvott meg így…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.